kétezer évvel ezelőtt dzsuang dszi,
a mester,
egy lepkére mutatott.
- álmomban -
mondta - ez a lepke voltam,
és most egy kicsit zavarban vagyok.
mesélte
igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette,
hogy ő dzsuang dszi...
és felébredtem...
és most nem tudom
- folytatta eltűnődve -,
mi az igazság,
melyik lehetek?
hogy dzsuang dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet?
- ne tréfálj,dzsuang dszi! -
ki volnál?
te vagy: dzsuang dszi!
te hát! -
ő mosolygott
- az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
én vállat vontam
aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
hogy nincs igazság,
már azt,
hogy minden kép és költemény,
azt,
hogy dszuang dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése